Újabb fokozatba kapcsolt Oroszország, Zelenszkij szülővárosát is célkeresztbe vették

Ukrán jelentések szerint vasárnap este óta az orosz erők 107 drónnal mértek csapást Ukrajnára.

Az orosz bombázók elleni ukrán dróncsapás után sokan azonnal az ukrajnai háború által kikényszerített hadviselési paradigmaváltást kiáltottak. Úgy, ahogyan a háború előtt is sok évig beszéltek arról, hogy a hagyományos, klasszikus fegyveres konfliktusok kora véget ért. Aztán kiderült, hogy mindenki rosszul gondolta. Most sincs ez másképp.
A szerző a Makronóm elemzője.
A Pókháló hadművelet június 1-jei támadásában egy 117 kis méretű drónokból álló ukrán flotta (kijevi jelentések szerint) az orosz stratégiai, azaz nukleáris rakétákat hordozó bombázók 34 százalékát rongálta vagy semmisítette meg. Az ukrán vezetés állítása szerint a csapások 41 repülőgépet értek el, ebből minimum tizenhármat meg is semmisítettek. (A szám végül tizenegyre mérséklődött, többen azonban még azt is vitatják.) A rajtaütés négy katonai bázist érintett, közülük kettő – és ez értékelte fel igazán az eredményt – Ukrajnától több ezer kilométerre található. Az akció legalább akkora izgalmat keltett világszerte, mint tavaly augusztusban az egyébként azóta teljes kudarcnak bizonyult kurszki offenzíva. Dávid és Góliát története az olcsó drónokkal a nukleáris elrettentés szimbólumai ellen néhány perc leforgása alatt elevenedett meg, egyben erőteljes PR-jelzés volt a Nyugat, elsősorban az Egyesült Államok számára: Ukrajna saját haderejével és saját fejlesztésű fegyvereivel is képes befolyásolni a háború menetét. Elemzők, politikusok, újságírók és katonai szakemberek serege dicsőítette az ukrán „briliáns teljesítményt”, az izraeli titkosszolgálat Csipogó-akciójához hasonlítva azt, üdvözölve az erőviszonyok megváltozását, és azt feltételezve, hogy az akció vagy Ukrajna győzelmének, vagy egy „igazságos békekötésnek” az előszele volt.
A háborús paradigmaváltás legendája évek óta Ukrajna drónfejlesztéseinek és csapásainak erősödésével párhuzamosan épült, a júniusi támadás azonban egyetlen nap alatt betonalapot készített hozzá: mindenki meggyőződhetett róla, hogy egy nagy, masszív haderő kulcsfontosságú elemét hogyan tudja ellentmondást nem tűrően egy nála sokkal gyengébb hadsereg gerillamódszerekkel térdre kényszeríteni. A vágyalapon dolgozó elemzők azonban az alapkérdésnél nem tekintettek messzebb, és nem tették fel a legfontosabbat:
mennyiben változtat ez a háborún, az orosz szárazföldi erők előrenyomulásán, valamint a béketárgyalásoknak nevezett kapcsolatfelvétel kiindulópontjaként tekintett orosz állásponton?
Erről a teljes cikkben, ezen a linken olvashat:
Címlapfotó: Wikimedia Commons
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.eu oldalon.